A grófnő és a lovász története

Öreg grófnő, szőke kislánya, Klára,

Nagyon unatkozott szegényke egymagába.

Szobájának fényes tükrében,

Fehér szűz testét leste egész este.

Nézte kis pinája, selymes, fényes szőrzetét,

A szép szeméremajkát, szerelmének helyét.

A szép tündérkezét szép tavasznak,

Hol a gyönyör bújó virágai lankadnak.

Heves tűz égeti, vonaglik a teste,

Szerelemre éhes, ha lefekszik este.

Felsóhajt, „Szép vagyok,

De nincs egy férfi, ki megvigasztalna!?”

Amint így tűnődik magába,

A lovász csendesen belép a szobába.

Gyönyörű, amit lát, nem tagadja,

Csak bámul, s már áll is a farka.

A kis Klára nem jön zavarba,

Bár a kis puncija nincsen betakarva.

Csábítóan nézi, s mondja is:

„Tetszenek magának ezek az idomok?”

„Óh! Klára!” –válaszolt a meglepett lovász.

„Gyönyörű a tested, a fehér bőröd csodás!

Vágyakozom élesztő fehér testedre,

Jajj, csak egy este az enyém lehetne!”

A kis grófnő turbékolva felnevet,

„Itt az alkalom, most felhasználhatod,

Gyere hát közelebb, állj ide, legény,

Hadd látom, faszod milyen kemény!?”

A lovász az ajtót csendesen bezárja,

S lefekteti a lányt a rózsaszínű ágyra.

Ő is gyorsan meztelenné teszi magát,

És előveszi, harminc centis faszát.

A kislány a nagy faszt gyönyörködve nézi,

Szinte már tövig a pinájában érzi.

Boldogan mondja: „Remek kis darab,

Egy kicsit beveszem a számba, ha szabad?!”

Felel a lovász: „Bíz Isten, jól esne,

Mert nyalni én is szeretek, az jó lenne!

Amíg te szopsz, én addig nyalom a pinád,

Így majd mindkettőnk kiélvezi magát.”

Mikor így kedveskén megegyeztek,

Következő kép, elhelyezkedtek.

A lovász, Klára szűz pináját nyalta,

A lányka, pedig a nagy faszt tövig bekapta.

Szerényen nyalja a lovász a szűz pinát,

A kis Klára a mennyországban érzi magát,

De a lovász legény sem panaszkodhat,

Mert a kis Klára is ügyesen szopja.

A nagy faszt tövig beveszi a szájába,

Hogy a vége majdnem leér a gyomrába,

S miközben azt szopja, emelgeti farát,

S szorongatja a lovász nagy faszát.

Egy pillanat, annyit sem pihennek,

Fáradhatatlanul mozognak a nyelvek.

Egyszer csak elélvez a gyönyörű lány pinája,

Szűz nedvét szívja a lovász telhetetlen szája.

Boldogan élvez a csodaszép Klára,

S még inkább szívja a faszt, mohó szája.

S mikor elsül, még jobban szívja,

A gecit az utolsó cseppig kiszívja.

Mikor így mindketten jó nagyot élveztek,

Pihenni az ágyba, szépen lefeküdtek.

A lovász a kislány mellét szopogatta,

Míg Klára kezében a faszt szorongatta.

Egyszer csak megszólal: „Nézd! Megint kezd állni,

Nem volna jó vele, valamit csinálni?

Gyere, csináljunk úgy, mint a nászéjszakán,

Farkad megérdemli, hogy kapjon már szűz pinát.”

Hátrafekszik a szőke kis Klára,

Hófehér combjait az ég felé tárja,

A lovász gyengéden a hasára fekszik,

A farkával a szűz pina felé igyekszik.

A kislány a faszt odaigazítja,

Mire a lovász azt tövig betaszítja.

„Jajj, ez fájt!” –kiált fel szegény kis bula,

De a szűzhártya már ki is van szúrva.

Átfogja a lovász, Klára kis farát,

És újra tövig nyomja be a faszát.

Klára ájultan élvez, és csak úgy szuszogja:

„Nyomja belém, ahogy csak tudja!”

Nem kell kétszer mondani, nem kéreti magát,

Máris benyomja a kislányba farkát.

A szegény kislány nyöszörögve csuklik,

Fehér kis teste gyönyörben úszik.

„De jó cuppogós a kis pinája!”

Nagyon megörült a dicséretnek Klára,

„Puncim mélyén a pokol tüze éget,

Óh, ha sohasem lenne ennek vége!”

Megszólal a lovász: „Édesem, Klára,

Végtelen büszke lettél, te drága,

Örömödben nem is vetted észre,

Hogy a szobába édesanyád lépett.”

Az öreg grófnő most szerényen csodálkozik,

Hogy a kis leánya a lovásszal fekszik.

Haragszik, de mogorván mosolyog,

Látja, hogy a kis Klára milyen boldog.

Szelíden szól: „Ejnye, kicsi lányom,

Egészen ügyesen baszol, amint látom.

Bizony, nincs is annál jobb dolog,

Mint mikor egy fasz a pinában mocorog.”

Az öreg grófnő nem is olyan öreg asszony,

Feltámad kedve, hogy ő is egyet basszon,

S felkiált: „Hej, lovász, feláll-e még a faszod?

Az én pinámba is jól benyomhatod!”

Ízlik a grófnőnek a jó kemény fasz,

Igaz, nem kicsi, van másfél arasz.

Farát emelgeti, ügyesen mozgatja,

Hogy a lovász a faszát jól benyomhassa.

A lovász nem lusta, tövig belé is helyezi,

A grófnő a lábát az égnek emeli.

Klárika csak nézi csodálkozó szemmel,

S a csiklóját izgatja piciny kezével.

 Mikor a lovásznak spriccel a farka,

Az öreg grófnő is elélvez nyomban.

De a kicsi Klára sem marad le tőlük,

Nemsoká’ elélvez ő is mögöttük.

Szól most a grófnő: „A faszod igen jó,

És most megyek, veszek ennivalót,

Te meg, lányom, ha még akarod,

Addig is, a faszát nyalogathatod!”

Elment a kielégült grófnő vásárolni,

Közben a lovász és Klári elkezdtek smárolni.

Ezek után a grófnő és Klárika felváltva élveztek,

Amíg a lovász meg nem unta a szexet.