Mondd, szereted az állatokat?

Mondd, szereted az állatokat?

A kutyát, macskát,

Csacsit, lovat

S a madarakat: a verebeket,

Rigót, galambot, pintyeket,

Akik a Földön veled élnek,

S bundájuk, tolluk melegében

Nekik is van szívük, csak éppen

Nem beszélnek?

Mondd, szereted az állatokat,

S figyelted őket néhanap:

Hogy mit csinálnak, hogyan élnek,

S a maguk nyelvén mit mesélnek,

Vagy miről hallgatnak, mikor

Komor

Csöndjükbe burkolózva ülnek,

És titokzatos, hallgatag

Külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat.

Elnézem őket,

Ha játszanak, alszanak

Vagy tűnődnek

Titkaikon és a világon.

Hidd meg, barátom,

Nekik is vannak titkaik,

S csak annál nehezebb talán

Számukra ez a sok talány,

Mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy:

Értsd meg

A bennük szorongó miértet;

Segíts nekik, mondd ki helyettük

Azt, ami ott ködlik a testük

Vaksi lelkében – vidd közelebb

Az állatokhoz az embereket,

Hogy megértsenek végre minket.

S mi is őket, kisebb testvéreinket.

Rónay György