Máté Péter : Ott állsz az út végén
Hosszú-hosszú évek emléke összefűz veled, mennyi-mennyi mindent köszönni tartozom neked.
Refr.: Tévúton járok, sajnos néha-néha én, de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
Verse: Mindent megbocsájtasz és mindig jót akarsz nekem, hogyha néha bántlak, akkor is jó vagy velem.
Refr.: És boldog vagyok, hogy veled élhetek, és örülök nagyon neked. Minden elmúlik: a bánat, az öröm, s hogy te mégis maradsz, köszönöm.
Verse: Hosszú-hosszú évek emléke összefűz veled, mennyi-mennyi mindent köszönni tartozom neked.
Refr.: Tévúton járok, sajnos néha-néha én, de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
Próza: Nagyszerű vagy, csak te vagy ilyen, köszönöm neked azt, azt hogy ilyen vagy velem.
Refr.: Tévúton járok, sajnos néha-néha én, de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
|